Ezzel...

Legkondi ide vagy oda, elegge megizzadtam. Melletette a bringam, hogy lassatok, mekkora. (Es nehogy azt higgyetek, csak kamuzok, hogy milyen faraszto.)
Komolyan nem ertem az amerikaiakat, ha mindent egyszerubbe akarnak tenni, akkor minek huzkodjak magukkal az egesz porszivot???
Jo sokaig is tartott, persze a kazah lanyok, elo se jottek addig, hirtelen mindegyiknek feloras dolga akadt a szobaban :) Majd megkerdezem oket, ki akarnak-e takaritani a sajat szobajukban, megmutassam-e nekik, hogy mukodik. Szerintem nem :)
Amugy ez itt a konyha:
De nem egy oraja, hanem vagy ket napja. Kicsit viccesek lehetunk Mikivel, ahogy probalunk magunk utan elmosogatni, nem erintve ezt a mocskot :) Es ez meg nem is durva. Multkor szolni kellett nekik, hogy heee, mi elmosogattunk magunk utan, megsincs tiszta tanyer. Enni akarunk :)
Ennyit a takaritasrol, szivesen felmosnam a konyhat, de nem fogok helyettuk elmosogatni. Kivancsi vagyok, most hogy lattak, hogy lefenykepeztem, tortenik-e valami.
Az amerikai elet apro oromei... Koszonom hogy megoszthattam veletek :)
Zs.
2 comments:
Az élet optimista felfogásához ezen apró örömök hozzá tartoznak!
Csak igy örüljetek tovább!!!!
Persze, ha elmennek a kazah csajok, meg unatkozni fogtok, ha nem jönnek pl. vietnámiak. Az se semmi tud lenni! A koleszba láttam néhánynak a szobályát....anno!
Én se mosogatnék más után!!! Csak keményen, mondjátok meg nekik! Ezt tőled tanultam Zsuzsi. :) De már csak 2 nap... Utána tiétek az egész ház? ;)
Post a Comment